Alighanem nem kellett volna híradót néznem. Még most is folyik a könnyem, és nehezen tudtam megnyugodni. Iszonyúan fáj a szívem azok miatt a családok miatt, akik menekülni kényszerültek. Idősek, fiatalok, egy szívbeteg kislány a családjával együtt. Helyettük másfél méternyi víz költözött a házukba. Sokaknak egy élet munkáját mosta el az ár. Igen, vannak, akik talán újra tudják kezdeni, de rengeteg kispénzű, idős és nagycsalád van a menekülni kényszerülők között. Több ezer ember. Néztem, ahogy egymás hegyére-hátára rakott matracokon egy csarnokban tölthetik az éjszakát, hogy egyelőre kilátás sincsen arra, hogy családként élhessenek az otthonukban, és egyszerűen sírni kezdtem. Hogyan fogják egyáltalán ezt a traumát feldolgozni? Hogyan hozzák helyre, amit elmosott az ár? Hogyan építik újjá a jelzálogból felépített házukat? Istenem, ha mindenható volnék... Most mérhetetlenül szomorú vagyok...