Tegnap a Múzeumok éjszakája alkalmából rengeteg rendezvény volt kis városunkban - természetesen már reggeltől. Mi délután vettük a nyakunkba a várost, és látogattunk el klassz helyekre. És micsoda hasznos dolog volt, hiszen fogalmam sem volt arról, hogy a közeli általános iskola pincéjében egy hatalmas történelmi kiállítás van. Csodálatos volt. Papírból és fából gyártott, festett várak, templomok, előttük pici ólomkatonák, csata lejátszva, ahol is kimúlt katonák és lovak is szimbolizálva voltak, melyet szomszéd kisfiú, Máté nagyon édesen "hullaló"-nak hívott. :D Aztán az iskola elől indult a lovaskocsi, melyre - tömeg nem lévén - kétszer is felültünk. Én meg közben a paci gazdájával beszélgettem, hiszen ráadásul még ismerős volt. Aztán visszafelé betértünk a skanzenbe, ahol lehetett Mátyás Királyos pénzt ütni, és meg lehetett csodálni az aprócska, de annál giccsesebb templomot. Szóval sok-sok élménnyel gazdagodtunk megint.

Ma délelőttre szülinapi buliba voltak hivatalosak a gyerkőcök. Bence kis csoporttársának (első szerelmének) volt a szülinapja az általunk oly kedvelt játszóházban. Nem elhanyagolható tény az sem, hogy anyukával nagyon jóban vagyunk, az utóbbi időben nagyon szoros barátságot kötöttünk. És meg is lepett engem a mérhetetlen figyelmességével és kedvességével. Ugyanis a gyerkőcöknek általa sütött pogácsák között akadt egy tál olyan, amelyik nem tartalmazott semmiféle módon tejterméket - Milán babám miatt. Nagyon-nagyon meghatott ez a figyelmesség, azt sem tudtam, hogyan köszönjem meg neki.
Fergeteges szülinapi party sikeredett. A gyerekek hatalmasat játszottak, mi szülők (hárman voltunk + a moderátor csajszi) pedig nagyot beszélgettünk. Na persze azt is be kell valljam, volt rá példa, hogy belőlünk is kitört a kisgyerek, és hatalmas labda-csatát vívtunk a játszóház egyik sarkában. A gyerekek, mikor ezt megneszelték, rohantak hozzánk, és ki ehhez, ki ahhoz a csapathoz verődött, és számolatlanul röpködtek a kislabdák. Hihetetlenül jó volt. Rég bolondoztam ennyit.