Jaj, ma én olyan boldog vagyok! Kitaláltam, mi leszek, ha nagy leszek. Mégpedig nagyon jól menő fodrász. Az eset már általános iskolás koromban kezdődött, mikoris pályát kellett volna választani. Én fodrász szerettem volna lenni. De a nyílt napon sikeresen elriasztottak, közölvén a felvételi arányokat. Nah, gondoltam, nem vagyok én ehhez elég okos, keressünk mást. Kerestem és találtam. Közgazdasági szakközép, ahova nyílt napra nem jutottam be, így fogalmam sem lévén a körülményekről, jelentkeztem. Mint kiderült, sokkal rosszabb felvételi arányok mellett is felvettek, úgyhogy bepróbálhattam volna a másik iskolát is. A sors nem ezt akarta. De most, most minden adott hozzá. De leginkább a terveim. Megvan az üzlethelyiség is, anyukámék házában. Tökéletes hely. Kitaláltam a profilomat is, de ezt most a publicitás miatt nem írom le, még előbb szabadalmaztatom :D:D vagy levédetem (hihihi). De az biztos, hogy multifunkciós üzlet lesz. Amit én egyedül fogok vinni. Mostmár csak a pár száz ezer forint hiányzik, amiből a tanfolyamot illetve a kezdő csomagot finanszírozom. Egyelőre kilátástalan. De tudom, hogy kegyes hozzám az élet, és igenis megteremtődik minden körülmény, ami által véghez tudom majd ezt vinni. Tán jövőre. Akarom én ezt annyira, hogy sikerüljön. Akarom, akarom, akarom! És mily csodás is lenne, ha beteg valamelyik gyerkőc is dolgozhatok, hiszen anyukámék házáról volna szó, ahol az udvaron illetve a házban is el lennének velem a gyerekek. Tökéletes terv, remélem, sikerül. Ez az én nagy álmom.