Ma még egy bejegyzést kell írnom. Ma megint rácsodálkoztam Dorina nőiességére. Bár fura ezt mondanom egy alig három éves kislányra, de ami belőle árad és kibontakozik, az a tagadhatatlan nőcisség.
Hajat mostunk neki aminek a következő lett a vége:
Itt még félig megszáradt hajjal, de már tartja a csavarókat, merthogy közölte, neki frizura kell. Hiába éjszaka, hiába puha haj, amiben erőszakkal sem marad meg semmilyen hullám hosszútávon, kijelentette: KELL!
És itt már becsavartuk a haját:
Ez meg a végeredmény, ami a hullámokból tíz percnyi szárítás után megmaradt:
De az én abszolút kedvencem ez:
