Ma még egy bejegyzést kell írnom. Ma megint rácsodálkoztam Dorina nőiességére. Bár fura ezt mondanom egy alig három éves kislányra, de ami belőle árad és kibontakozik, az a tagadhatatlan nőcisség.

Hajat mostunk neki aminek a következő lett a vége:

Itt még félig megszáradt hajjal, de már tartja a csavarókat, merthogy közölte, neki frizura kell. Hiába éjszaka, hiába puha haj, amiben erőszakkal sem marad meg semmilyen hullám hosszútávon, kijelentette: KELL!

 


És itt már becsavartuk a haját:


Ez meg a végeredmény, ami a hullámokból tíz percnyi szárítás után megmaradt:





De az én abszolút kedvencem ez: