Beni locsoló verse ez volt:
"Örömmel és büszkén keltem fel ma reggel,
Hogy meglocsolhassalak sok-sok szeretettel.
Sok házat bejártam, sok virágot láttam,
De ilyet, mint te vagy, sehol sem találtam.
Szabad-e locsolni?"
Dorina is készült versikével, amit hihetetlenül büszkén mondott (a mai napig naponta hatszor meghallgatom, és bárki jön látogatóba, kötelező jelleggel felveszi a hallgatóság szerepét):
"Köszönöm, hogy köszöntöttél,
Rózsavízzel megöntöztél.
Én is köszöntelek téged,
Tojás lesz a fizetséged"
Időnként, ha siet, a harmadik sok kimarad, amúgy csodálatosan szavalta az összes locsolónak, anya meg nagyon büszke volt (meg persze most is az :D)
1 megjegyzés:
Na, akkor leírom, hogy megmaradjon az örökkévalóságnak az idei "gyöngyszem":
Kék erdőben jártam,
Zöld ibolyát láttam.
Lehet, hogy színvak vagyok,
De azért locsolhatok?
Megjegyzés küldése