Nagyon szép napok vannak mögöttünk. Csodálatos barátok segítenek abban, hogy átlépjünk a hétköznapok mostanság igen kemény megpróbáltatásain. Jó érzés, mikor olyan emberekkel hoz össze a sors, akikkel nagyon hasonlóan gondolkodunk, hasonló utat jártak/járnak be, és bármikor készek arra, hogy meghallgassanak, vagy egyszerűen csak átadják magukat a közös este nyújtotta élmények befogadásának. Köszönet érte - sok-sok!

Ma reggel ismét "eljegyzésre" ébredtünk. Miután az előző szőke hajú kislány kiesett a pikszisből, az én lelkileg nyitott kisfiam újabb "áldozatot" választott. Természetesen (vagy nem?) ő is szőke hajú és kék szemű. Tény és való, nagyon szép kislány. Emellett még hihetetlenül tele van szeretettel. Mindig ő az, aki amikor észreveszi, hogy beléptem az ajtón, (ma például egy hatalmas öröm-kiabálás keretében) odarohant, átölelt, és sokáig szorította a derekamat, odabújt. Ugye nem kell mondanom, hogy halálosan boldog voltam a fiam választásától? Hogy most ő az. Igen, az egyik legkedvesebb és legaranyosabb kislány a csoportban. De visszatérve az eljegyzéshez, péntek délután ez a két csibe úgy búcsúzott el, hogy egy igazi ovis csók után megbeszélték, hogy hétfőre gyűrű lesz - ha megoldható. Az én nagyfiam annyira elvarázsolódott a csóktól, hogy a cipője irányt tévesztett, és lendületből kacsalábra kezdte húzni. Persze hozzá kell raknom, ez már több mint három éve nem fordult elő. Az óvónéni és a férjem hangos kacagásban törtek ki. Az életem párja meg is jegyezte: 
- Kisfiam, annyira ne legyél szerelmes, hogy a cipődet kacsalábra húzod!
Válasz:
- Apa, ezt nem lehet befolyásolni!
Hát csoda, hogy elkezdtem keményen félteni az én szivem-csücske-fiamat? 

Persze beadtuk a derekunkat, megvettük a szóban forgó gyűrűt. Hogy milyet? Naná, hogy rózsaszínű, szív formájút. Még ékszerdobozt és bársonyos szütyőt is kaptunk hozzá, amit természetesen vinni kellett, anélkül nem ajándék az ajándék. Lázas izgalommal készült Beni a találkozóra, ami meg is hozta a várt sikert, mert egy hatalmas puszit kapott, amitől ismét teljesen elalélt. Ja, és egy golflabdát is kapott a gyűrűért ajándékba, ami most hihetetlen nagy becsben van tartva. Hogy micsoda szövevényes érzelmi szálak bontakoznak ki itt, hát az valami csoda. Ja, még egy fontos tény: ők a suliban is osztálytársak lesznek. Ha lángolás marad, ez a szerelem tovább bimbózhat, a távolság nem szabhat neki gátat. 

Ma meg természetesen nőnapot is köszöntöttünk. Csodálatos volt nézni, ahogy az én nagyfiam mindenféle zavartság nélkül, mérhetetlen természetességgel osztogatta a rózsákat az arra illetékes nőnemű ismerősöknek. Persze csak a szűk környezetnek meg az óvónéniknek - némi anyagi megfontolásból. Még amikor a legújabb barátunk - legkedvencebb szomszédunk közel két éves kislányát ment köszönteni, pontosan értette a "feladat" lényegét, és addig ment a pici lány után, míg végül ő megállt és elvette a virágot. És bár tapasztalati úton tudja Beni, hogy egy ekkorka gyermek nem feltétlen érti és érzi, mit jelent ez, minden szót külön kihangsúlyozva neki is boldog nőnapot kívánt. Olyan nagyon jó ezt látni, és tapasztalni, hogy el sem tudom mondani. Minden nap és minden este hálát adok értük a Jóistennek.