Beni kitalálta, hogy menjünk el sétálni a csónakázó tóhoz. Tele volt korisokkal. Kerestünk egy nyugodtabb, de bejáratott helyet, ahol csak mi csúszkáltunk. Nagyon élvezték a gyerekek. Igaz, Dorina sokat nem volt talpon, csak akkor, amikor két kézzel tartottam az overáljánál fogva. Ilyenkor nagyon nagyokat kacagott, mert oltárira élvezte, hogy próbál lábra állni, és kilibben hol jobbra, hol balra. Volt olyan is, hogy nem fogtam, és kinyúlt hason, mint a kisbéka. Érdekes módon ő ezt is nagyon élvezte. Milyen csodálatosan szép is a felhőtlen gyermekkor! És olyan nagyon jó, hogy velük részese lehetek ezeknek a feledhetetlen pillanatoknak!

A feledhetetlen pillanatokról jut eszembe: gazdagítottuk és színesítettük az aranyköpések palettáját. Beni bakancsa beázott. Megkértem, figyeljen oda, hogy többet ne lépjen vízbe (pocsolyába), mert akkor tüdőgyulladást is kaphat. Mire ő:
- Á anya, nem kaphatom el, hát kaptam védőoltást! :D
Úgy látszik, többet tud bármelyikünknél. Micsoda csodás védőoltás volna, ha így volna! Történetesen a DiPerTe volt az, amire ő gondolt, mert nemrég (egy hónapja) kapta meg a hat éves korban esedékest és úgy látszik, igencsak élénken él még a emlékeiben. Jó lenne, ha ezek valóban ilyen pajzsként védenék a szervezetünket, nem csak egy (ez esetben három) betegségtől, hanem az összestől. Hm, talán Bencéből még egyszer biológus lesz. :D