Milán bőre szépen javul. Az elocom-os krémet a háziorvosunk írta fel egy kis Aerius sziruppal körítve. A bőrgyógyász egy hasonló alapokon nyugvó, de jóval erősebb krémet tartott indokoltnak, így az egyezség az maradt, hogy előbb az erősebb krém a sziruppal, aztán ha javul, jöhet a gyengébb. Már most van eredmény, szépen javul, csak a sebes részek nagyon makacsak. De már egészen testszínük van azoknak is és láthatóan kevesebbet szenved a manó. 
Folyománya még a dermatitisznek, hogy újra mehetünk a gasztro-ra. Volt nekünk ugyanis a tizedik hónap tájékán egy tejérzékenységi gyanúnk. Vizsgálgatták, de sokkal előrébb nem jutottunk. A negatív eredmények után közölték, hogy sajnos egy éves kor alatt nagyon nehéz kimutatni az ételallergiát, mivel nincs akkora terhelése a szervezetnek még, amekkora elegendő lenne. Ez esetben természetesen tüneteket kezelnek, nem leleteket. Hm... Szóval ismét egy kör. Tény és való, mióta újra tejmentes diétán van Milánbaba, azóta napi egy széklettel is beéri, nincs 3-4 telibugyor. 
Mellesleg nekiállt kicsikém beszélni. Azt már hatalmas lendülettel tudja mondani, hogy vau-vau és cica. Csak azt nem tudom, hogy ezek mit jelentenek. Összeköti a szőrös négylábúval ezen szavakat, de esetenként felcseréli. Azaz a macska pont annyiszor kutya is, mint cica. Eggyel több ok, hogy ne legyen háziállatunk, tutira identitás-zavaros lenne. :D Amennyire kisfiam vehemenciáját ismerem, simán megmagyarázná a kutyának, hogy neki nyávogni kell.