Én nem tudom mi van a levegőben. Ma a két nagyobb gyerkőc teljesen kifordult önmagából. Így a nap végére én is. Igen erőteljesen gyakorolnom kellett az önkontrollt, hogy ne kezdjek el az utca (bevásárlóközpont) közepén ordítozni a gyerekekkel, mert ma minden baj volt. Tipikusan, mint a nyuszikás vicc: ha van rajtad sapka azért, ha nincs, azért!!!! Szóval önnyugtatás (Klau: szuuuuuuusza, szuuuuusza :D) megvolt, meg Bencével egy bő húszperces beszélgetés is. Próbáltam rájönni, mi nyomja a lelkét. Mert ő akkor ilyen. De nem jutottunk előrébb. Az kiderült, hogy a mai ovis vandálkodás (amivel az óvónéni fogadott minket) az megint csak majmolás volt. De kérdem én: miért a hülyeséget kell lemásolni? Na ezt is magyaráztam perceken keresztül neki. Aztán nem tudom mi ragad meg benne.

Azért ma vicces is tudott lenni elsőszülöttem: családi beszélgetés közben megkérdeztem, melyik ovis nadrág volt rajta, mert előző nap hazajött abban, amit beküldtem. Hát az a nadrág, amelyiket drága dédimama (Isten áldja ügyes kezét) megfoltozott - jobb híján egy virágos folttal. Bence ezt így hozta tudomásomra:
- Tudod anya, amelyiken a dédi virágos karbantartást csinált! :D

A másik nagyon édes dolog egy igazán lovagias tett volt. Esti szokásos beszélgetés zajlott, vacsorakészítés közben. Meséli, hogy a "menyasszonyának" a kishuga nehezebb, mint a Milánbaba. Megkérdeztük, ezt honnan veszi.
- Mert Ő mondta! - mire a férjem:
- Persze, mert ő biztos gyengébb és nem bírja el, te meg igen!
- Apa, nem mondj ilyet, megvédem ám a csajomat!
Hm, léteznek még igazi, eredendően romantikus és lovagias pasik! Hihi, és végülis elmondhatom, hogy az én életemben igenis van egy ilyen "férfi" !!!

Milán bőre gyógyulgat, kivéve, ahol a pelenka állandóan dörzsöli. Ott még elég ronda. Holnap délelőtt 11 órára kaptunk időpontot a gasztrora, köszönet érte a mi csodálatos gyerekorvosunknak. Biztosan várhattunk volna egyébként két hónapot. Nagyon kíváncsi leszek, mit mond majd. Annyira szeretném, ha a végére érnénk ezeknek a dolgoknak, hogy ne szenvedjen többet a manó. Azt kívánom kicsi fiam, gyorsan gyógyulj meg, és légy az a mosolygó, édes, szeretetgombóc kisbaba, akinek születtél. Csodás vagy, imádlak!

Ja, holnap nem tudom, lesz-e időm írni ide, mert hát ugye elérkezett a várva várt bál napja. Nagyon izgulok. Régen mozdultunk ki apácskával kettesben. Olyan fura, mint mikor tinikoromban csavarogni készültem :D Borocskák hűlnek, üdítők a szekrényen pihennek. És kaptam szerelmemtől egy csodálatos, hercegnős, strasszos, hihetetlenül elegáns cipőt. Olyat, amilyenről álmodtam. Annyira örülök neki! Holnap készül fotó, megígérem, felrakom ide.