Azzal kell kezdenem a mai blogomat, hogy boldog vagyok, hogy vannak még olyan emberek, akik ismeretlenül képesek kedvességet adni, az ember lelkéig hatolni. Hogy ebben a materiális és önző világban vannak olyanok, akiknek igenis fontos az, hogy a másik hogy érzi magát, nem sajnálja a kedves szavakat, a támogatást. Hogy ismeretlenül és látatlanul is képesek adni, szeretetet sugározni. Örülök, hogy magam körül tudhatlak benneteket.

Ma nagy-nagy jelmezgyártásban voltunk. Beni kitalálta, hogy ő páncélos lovag lesz. Előkerült a régóta rejtegetett hatalmas doboz, meg a nemrég vásárolt alufólia hegyek. Na ebből sikerült annyit vennünk, hogy nem csak egy lovag, hanem egy egész hadsereg készülhetett volna belőle. Álmodoztam is, hogy csatarendbe állnak és gyönyörűen kitakarítják a lakást, némelyik a tűzhely mellé áll, egyesek teregetnek... Na felébredve: miután kinevettük magunkat, hogy az alufólia-gyár biztosan áldja most a nevünket, kiszerkesztettük-vágtuk-ragasztottuk a hősi páncélt. Kard is készült, az ám a nem semmi. Majd farsangkor rakok fel képeket, addig a jelmezeket lakat alatt őrzöm. Ahogy a gyermekeimet ismerem, a holnapot sem érnék meg. A kard nagyon szuper lett, a páncél még kezdeti stádiumban van. Kész a hasa-háta, de még kell válvédő és sisak, no meg címert gyártok a pocakra. Elképzelés az van, csak sikerüljön is olyan szépre megvalósítani.

Dorina pillangó lesz. Neki is megvettük a kartont a szárnyhoz, meg a csillámot a díszítéshez. Olyan nagyon macásra akarom csinálni, mint amilyen ő maga. Amúgy pont ezzel a macáskodással, nőciskedéssel kapcsolatban nagyon sokszor eszembe jut, hogy ez mennyire nem tanult dolog, abszolút genetika, azaz konkrétan x kromoszóma. Csak azt nem tudom még, a fejére a kis csápokat hogyan fogom odaerősíteni. Hajpánt oké, van is a jelmezhez illő, de hogy ahhoz rögzítve állva is maradjanak a kis csápocskák, na ez a talány. De megoldom, számomra nincsen lehetetlen. Aki jól ismer, az tudja... Így van, csajok??? :D:D

Amúgy valami furaság van készülőben. Milán karját (csak a balt!!!) ellepték a kiütések. Calcimusc betolva, anya megrémülve. Láttam melegkiütést, ételallergiás kiütést (ez egyébként pont így néz ki), de mindkettőt hamar orvosolni tudtam. Tegnap már kapott Calcit a manó, ma is, de kiütések szaporodnak. Várok holnapig, még reggel kap egy fél ampullát, ha nem múlik, megmutatom egy szakembernek. Azaz: irány az ügyelet. Dorina is pöttyös, de ő jóval kevésbé. Nem értem. Természetesen jött a leltár, mit ettünk, mikor ettünk, semmi allergizáló. Tényleg semmi. Fogalmam sincs mitől lehet. Számba vettem a mosószert, öblítőt, tisztítószereket, mindent, de még mindig nem jutottam semmire. Lehet, hogy nem is allergia? De akkor mi? Remélem hamar elmúlik.