Elég zsúfoltra sikeredett a hétfő. Milánnal megjártuk a sebészetet (kontrollra kellett menni), aztán Bencuskám megkapta a 6 éves korban esedékes oltását. Az én hős fiam nyüszögött egy sort, de utána büszkén elém állt: Látod, anya, csak egy nyüssz volt meg egy aúúúú! - mire én: - Én egy aúval is megelégedtem volna! - Azért volt egy nyüssz is anya. -- Estére már borogatnunk kellett a "hadi sérülést", mert annyira fájt neki. Azért közölte, hogy ma az oviban mindenkinek mutogatni fogja, hisz ez azért mégiscsak nagyon nagy dolog! :)

Ma megint nagyon nagy elhatározásra jutottam. Többet fogok tenni az egészségemért. Merthát az azért mégsem járja, hogy 28 évesen komoly harcokat vívok az endometriozissal és béta-blokkolót kell szednem. Úgyhogy előkerült az aerobic-dvd (hú, csak legyen kitartásom), meg a zöld tea és a homeopátiás kézikönyv. Hátha le tudjuk cserélni a gyógyszert.

Igaz, el kellett azon is gondolkodnom, hogy miért vagyok én örök elégedetlen? Persze csak saját magammal. Mert a körülöttem lévő személyek és dolgok úgy tökéletesek ahogy vannak, az életemet nem cserélném el, na de saját magamat... Arra simán nyitnék licitet. És hogy mi késztetett ez ügyben gondolkodásra? Inkább ki: a férjem. Az én csodálatos társam. Mert miután beoltották Bencust, és kijöttünk a tanácsadóból, megjegyezte: - Láttad az anyukákat odabenn? Nem értem mi bajod van magaddal, klasszisokkal csinosabb vagy náluk! -- Persze gondolhatnánk, elfogult, mert természetesen az is, de valóban, az ott lévő legsoványabb anyuka is egy húszast rám vert, pedig neki csak egy gyermeke volt. És igen, három gyermek után a 60 kg-mal tényleg nem lenne okom panaszra. Úgyhogy elhatároztam, nem a fogyókúra lesz a cél, hanem a mozgás. Azt iktatom be a hétköznapjaimba. Talán az össze-vissza ugráló ketyegőnek is jót fog tenni. Álljunk pozitívan a dolgokhoz. Csak az a gond, hogy bármikor hasonló elhatározásra jutottam, sosem volt kitartásom végigcsinálni. Remélem, most menni fog.