Hát igen, kezdenek a viharfelhők elvonulni, de meg kell mondjam, irtó rosszul indult az új év. Remélem, nem ez lesz a jellemző, mert asszem akkor az idei szilvesztert 35 kg-ra fogyva egy gumiszobában pattogva fogom ünnepelni. De vasból vagyok, nem adom fel. Pláne amíg ilyen csodálatos férjem van, és ilyen fantasztikus gyermekeim.
Azt el kell, hogy mondjam, azóta sem vettem rá magam a tornára. Az izomláz is még csak múlófélben van. Ha holnap nem is, de hétfőn már tutira ráveszem magam a folytatásra. Igenis kitartó leszek. Amúgy valahogyan sikerült két kilót fogynom. És hihetetlen boldogság, hogy már nem hatossal, hanem ötössel kezdődik. Remélem, így is marad. Mert aztán én úgy tudom lifteztetni ezt a két-három kilócskát, hogy azt tanulni lehetne.
Ma lebontottuk a fenyőfát. Azaz a fenyőfákat. Dehát az egyik, a gyerekeké említésre sem méltó, na nem azért mert nem volt szép, hanem mert az egy kicsi műfenyő, nem volt teljesítmény díszteleníteni. A nappaliban lévő viszont annál nagyobb piszkot hagyott maga után. Még a nyomtatóból is a fenyőtüskéket porszívóztam. Azért bár nem volt nagy az idei karácsonyfánk, csodálatos szép dísze volt a nappalinak. Kicsit fájt a lelkem azért, mikor megtanult repülni a nappali ablakból. Dehát ugye egyszer minden elmúlik. Most lapoztunk egyet az élet nagy könyvében és új fejezet kezdődik.