Ma újra voltunk a suliban, most Benussal, és rendes foglalkozás volt. Hát hihetetlen jó volt őket nézni. És megnyugodva konstatáltam, hogy nagyon jó helye lesz az én imádott nagyfiamnak. Csodálatosak a tanárnénik, nagyon értik a dolgukat, úgyhogy nincs ok aggodalomra. Ha csak azon nem, hogy mennyire rohan az idő, és hogy öregszenek a gyerekek :D Még jó, hogy én nem :D:D
Szóval volt játék, gyártottak madárkát, ami végül a mama páfrányát díszíti, énekeltek németül (merthogy német nemzetiségis lesz a manó), ettek lekváros kenyérkét, meg ittak teát. Hát nagyon klassz volt. Remélem, arany manóm is úgy élvezte ahogy én. Én simán nyomtam a riszát az asztalon ülve :D Még én is megtanultam a Guten Tag-os dalocskát. Ügyi vagyok mi? Még a mamának is előadtuk Bencussal és engem is megdícsértek bibíííí :D

Tegnap voltam imádott szerelmetes doktorbácsimnál. Hát ekkora jó híreket... :D Nincs endó. Gyerekek, NINCS! OHNE! NUKU! Hallelujaaaaaaaaaaaa! Én annyira nagyon boldog voltam! Mondtam is hamar, hogy ilyen faca hírekért máskor is jövök! Volt mindenféle vizsgálat, okosságos, meg tapisságos, a lényeg, hogy letudtam a muszáj-terpeszt, és most egy évig pihenhetek. Ha csak nem jön vissza az az iszonyú fájdalom megint. De megint csak pozitív gondolkodás: bye-bye endó, sohase lássalak többé!