Örömmel láttam, hogy új és ismeretlen (remélem nem sokáig :)) rendszeres olvasókat köszönthetek a blogomban! Hát üdv néktek, és nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy itt vagytok!

Ma reggel elindultunk ovis cipőt vadászni Bencusnak, mert ami most van, az már csak hírből benti cipő. Azaz a gumitalp foszlányai, amibe a felsőrész rongydarabjai hősiesen kapaszkodnak még emlékeztetnek valamennyire egy cipő-formára, de már funkciójukat tekintve igencsak elvesztették jellegüket. Persze nem is tudom, mondanom kell-e, az egész városban nem kaptunk. Körbejártuk a már ismert és bejáratott boltokat, de egyikben sem volt. Mindenhol szuper akciókkal, téli vásárokkal kecsegtettek, de sehol nem kaptam, amit kerestem. Ellenben Milánnak lett hirtelen két új pizsije. Alkalmi vétel volt, nem lehetett kihagyni (500 Ft/garnitúra).

Szóval csalódottan kullogtunk haza. Azért az vígasztalt, hogy csodálatos szépen esett a hó. Imádom ezt a látványt. Vezetni benne már jóval kevésbé, mert hát szeretem én irányítani az autót, és őszintén, hülyét kapok attól, ha saját maga parkol be. Attól meg pláne, ha kopog a talpamon az ABS. Dehát így van ez télvíz idején. Persze overálok megint előkerültek, hóangyalkák készültek, szóval volt élvezet. Mindig eszembe jut, mikor első gyermekem született, mennyire élveztem, hogy végre - bár buszmegálló mellett laktunk és épp megállt a busz egy csomó utassal - szóval végre büntetlenül és mindennemű ciki nélkül csinálhatom a hóangyalkát, hiszen ott volt pöttöm Bencus. Ilyenkor újra élheti az ember a gyerekkorát anélkül, hogy bárki is IQ Soft-ra gyanakodna.

Délután megintcsak ovis program volt. Fogadóóra tüneményes logopédus-nénivel, aki szeptember óta fejlesztgeti Bencust. No nem azért, mert bármiféle gond lenne, hanem mert anyuka túlaggódós, és felfedezni vélt bizonyos gyanújeleket. A Nevelési Tanácsadóban jól le is intettek egy pár extrán, sőt szuper extrán teljesített teszt után, és közölték, a fiam már öt évesen is iskolaérett, no para. Azért az én megnyugtatásomra e kedves logopédus hölgy elkezdte fejlesztgetni a grafomotoros tevékenységet, mert ott azért valljuk be (lehet hogy csak amiatt a fránya y kromoszóma miatt) de vannak problémák. Azóta eszméletlen fejlődés kerekedett, hiszen imád a pöckös színezni, magától leül rajzolni, hjaj, micsoda karácsonyfát biggyesztett ajándékba NEKEM! Szóval ügyesedünk.

Jaj, de visszatérve a fogadóórára: nem azt kaptam amire számítottam. Sokkal jobbat!!! Dicséret-halmazt kaptunk ajándékba, és elhangzottak a "nagyon értelmes, okos, szeretnivaló kisgyerek" jelzők is. Hát kell ennél több egy szülőnek? Annyira boldogok voltunk az én drága férjemmel. Hazaérkezvén össze-vissza puszilgattam arany manót, na nem mintha amúgy nem tenném meg, de most extra adag érzelem is volt mögötte - nem "CSAK" az őszinte anyai szeretet.

Aztán komoly megbeszélést tartottunk mi szülők az óvónénikkel együtt, mivel készülődik a farsangi bál. Az a drága szülők bálja. És ugye szokás szerint ehhez dukál műsor is. Kettő is lesz, de nem is akármilyen. Szenzációsak. A hangulat adott lesz, azt hiszem, a többi már csak a résztvevőkön múlik. Erről többet most nem árulok el, bárki eljöhet némi térítés fejében (a vacsora ára mindössze), és megnézheti. Hú, ha olyan klassz lesz mint két éve, fantasztikus éjszakának nézünk elébe. Tavaly azért hagytam ki, mert a pár hetes törpikémet nem hagyhattam itthon. Fontosabb feladatom volt. Na de most... Majd most mindent bepótolok.