Ma nagyon rosszul ébredtem. El is döntöttem reggel, hogy elmegyek letusolni, hátha lemossa a "zsémbet" rólam, és nem leszek a családi életünk megkeserítője. Tus nagyon jól esett, szép és illatos lettem, de hiszti maradt. Ragaszkodó fajta! Sebaj, gyakoroltuk az önkontrollt. Szerencsére a főzéssel ma nem kellett bíbelődni, mert a tegnapról megmaradt gyümileves, palacsinta és túrógombóc bőven megtette. Helyette levágtam a fiúk haját. Azaz délelőtt csak Kriszével bíbelődtem (arany férjem - ha valaki az olvasók közül még nem lenne képben), egész frankó lett. A fodrász sem csinálná jobban ;) Beniét a délutáni alvás után vágtam le. Na ő annyira nem örült ennek a dolognak. Meg is jegyezte, mikor közöltem a tényállást, hogy: Anya, tavaszig nem melegíthetné inkább a fejemet? - na ezen kidőltünk, de persze hajból nem lett radiátor, annak ott a sapka, úgyhogy hajkorona távozott.

Mint ma tapasztaltam, az én hajkoronám is. Csakhogy az úgy, hogy én nem tudtam róla. Történt ugyanis az eset, hogy nekiálltam szőnyeget puceválni. Nekiestem drága jól bejáratott minden szöszt összeszedő csodakefémmel, és láss csodát, annyi hajszálat összevakarásztam vele, hogy Dorka bármelyik babájának parókát csinálhattam volna belőle. És akkor én még csodálkozom, hogy kevés a hajam. Azt hiszem, neki kéne állni valami csodabogyó szedésének (pl. Biovanné vagy hasonló), hátha megoldja ezt a problémát. Csak semmilyen hírem és tapasztalatom nincsen ezekkel a szerekkel kapcsolatban. De még mostanában elkezdem, mielőtt az egész szőrmém elhagy. Pedig esküszöm törődöm vele! Miért ilyen hűtlen???

Dorinára visszatérve: nem tudom, hogy valóban a Homéogéne-nek tulajdonítsam a hatást, de az esti láz másnapra nyomtalanul eltűnt. Kiscsaj kivirult, egészséges. Se köhögés, se tüssz, se orrfújás. Hm... Ha ez a bogyó legközelebb is bejön, esküszöm írok róla egy verset :D:D Ma kérte Dorina, hadd kapjon be belőle, kétszer is, úgyhogy adtam. Én vallom, a szervezet pontosan tudja mire van szüksége. Bár könnyen lehet, hogy neki a szőlőcukor-szerű kivitele tetszett meg, és azért nyomná befelé. :) Nem baj, láthatóan csak hasznára válik.

Jelentem: tornáztam. Igen, másfél hét késéssel, és kevésbé lelkesen, de tornáztam. És ma már egész jól ment. Igaz, a végén már vonyítottam a fájdalomtól, de akkor is megcsináltam. Megintcsak agykontroll, megintcsak pálmafák, tengerpart, de olyan rövid ideig tartott ez az idilli kép, és olyan sokáig dumált ez a nő, hogy majdnem belegebedtem. Fájt, nagyon fájt a végén már, de kibírtam, végigcsináltam. Csak az volt az érdekes, hogy a jobb lábam tovább bírta, mint a bal.  A titok nyitja az lehet, hogy amíg a jobb tornázott, a bal már akkor is dolgozott (hát hadd ne mondjam, mekkora kuffert kellett tartania addig is), és talán ezért bírta kevésbé, mert ő csak utána jött. Na legközelebb majd vele kezdem.
A torna vége átcsapott baba-mama tornába, ugyanis arany kicsi fiam besurrant, és "TÁMADÁÁÁÁÁÁS" arckifejezéssel rávetődött a hasamra. Épp a belső combizom erősítésénél tartottam, bőszen nyomtam fekve a terpeszeket. Ezután már hasizomra kezdtem gyúrni, mert kitört belőlem a nevetés, ahogy a család többi tagja is beszivárgott a nappaliba, legalábbis az ajtóig, és tátott szájjal nézték, ahogy próbálok valami torna-félét produkálni a szőnyegen. Esküszöm, mintha UFO-k szállták volna meg a szobát. Na erről beszéltem a múltkor, nem lehettem szép látvány. A férjem diszkréten el is vonult, nagyfiam is, a kislányom meg elkezdett tornázni, gondolta, megmutatja, hogyan kell ezt csinálni, nem úgy, mint egy  hájas víziló. Ő valóban nagyon szépen mozog. Engem nem érdekel hányan röhögnek ki, csak a végeredmény számít. Ha formálódik a hátsófertály, eltűnik a "lovagló-izom", ahogy "kedvenc edzőm" emlegeti (neki inkább a fogai hasonlítanak a lóéra), akkor nekem már megérte a sok ciki.